A KUTYA
LXII. évfolyam 1999. február
Fajtaismertető

A MUDI

Neked, kedves olvasó, mi jut róla eszedbe?
Az, hogy ősi magyarfajta?
Az, hogy Te is magyar vagy? Vagy talán az egészség?
Talán a puszta, a nyájak, a szabadság?
Nekünk, nekünk mudisoknak egy darab a természetből. Most amikor ezeket a szavakat fogalmazom, képzeletem végigfut az elmúlt tíz éven. egy évtizede már, hogy e fajta mellett döntöttem. Nem bántam meg.

A mudi, mint munkakutya

Kutyakiképzős gyakorlattal a hátam mögött nekifogtam, hogy megneveljem azt a kis fekete, állófülű jószágot, aki lassan kilenc éve része az életemnek. Meglepődtem. "Az ül, áll fekszik" alapgyakorlatot szinte egyik napról a másikra tanulta meg. Sőt, magától rájött sok mindenre. Jól képezhető, könnyen gyorsan tanul. Persze a gazdának is sok a tanulnivalója mellette. Például hamar rájöttem, hogy a számára értelmetlen feladatokat egy jó idő után teljesíti. Ez a "mérlegelés" nem csoda, hisz eredeti funkciója a nyájterelés is önálló munkát kíván.

Juhászokkal való beszélgetéseim során érdekes dolgokat hallottam. Szeretik, ha fogós a kutya. De nem birkát vagy a marhát kell megfognia, hanem az emberrel kell bizalmatlannak lennie, és szükség esetén meg is kell védenie a rábízott állatokat. Mert előfordul, hogy a juhásznak dolga akad a faluban, a nyájat pedig kint hagyja a legelőn. A nyájnak nem szabad szétszélednie, és hiánytalanul kell meglennie, amikor a gazda visszaér. Ezért ne lepődjön meg senki, ha azt tapasztalja, hogy felcseperedett mudija nem engedelmeskedik mindenkinek, és tartózkodó az idegenekkel. Csutka kutyám jellegzetes jelét adta ennek karakternek: ha meg akarták simogatni, elfordította a fejét. Ha még ezután is próbálkoztak, egyszerűen odébb lépett, és az illetőnek hátat fordítva leült. Nem támadott senkire sem, csak jelezte, hogy nem kíván haverkodni. A fegyelmező gyakorlatokat első szóra, lendülettel megcsinálja. Emlékszem, amikor először mutattuk be a "behívás" című gyakorlatot. Csodás volt, ahogy kutyám az első hangra felkapta a fejét, és a parancsszó elhangzásakor már teljes lendülettel vágtatott hozzám. Első mancsait cipőm orrára téve ült le elém, és figyelmesen nézett szemembe, várta a következő parancsot. A lábhoz vezényszóra, mint egy kígyó tekeredett a lábamra, és ült le a bal oldalamon. "Csodálatot" váltottunk ki hódolóinkból, és szerényen csak ennyit mondtam? Hát igen, ez a MUDI.

Azóta már többször megismételtem ezt a kijelentést. Például, amikor ismerősöm unszolására elmentem kutyáimmal vadászatra, vaddisznót hajtani. Meglepődtem kutyáim önállóságán. Tették a dolgukat, mintha már régen tudnák, hogy mi a feladatuk. A "keresd a disznót" felszólításra azonnal előrerohantak és a nyakukba akasztott pergők hangja jelezte, hogy jobbra-balra szétválva egy-egy nagy kört írtak le körülöttem, és azt a hátam mögött bezárva jelentkeztek nálam. Mintha tanulták volna. A vaddisznó csapatoz egészen a nyiladékok szélén álló vadászig sikerült hajtaniuk. Csodálatot akkor is tapasztaltam, amikor egy tölgyes erdőben Délceg nevű, hamvas színű mudi kanom, az orra előtt lelőtt vaddisznót kezdte tépni a többi vadászkutyával együtt. Nem találtam helyesnek, ezért rászóltam: Ereszd! Ott maradsz! És ő azonnal elengedve a tetemet, leült. A mellettem álló hajtó csendesen megjegyezte: Ez jó kutya. Büszke voltam, minek is tagadjam. Sőt, elégtételt kaptam, hiszen a vadászat elején néhányan nem értették, mit keresek ott ezekkel a kis "korcsokkal". Barátnőm megmagyarázta nekik, hogy nem dicsekedne a helyükben azzal, hogy nem ismeri fel az ősi magyar kutyafajtákat. Ezek ráadásul kiállításon is győztes kutyák voltak.

De mást is tudnak a mudik. Eredeti mesterségüket évszázadok óta mesterei. Mi tenyésztők szoktunk hozni juhászoktól, csordásoktól jó kutyákat -"B" törzskönyvvel- vérfrissítésre, ők pedig visznek tőlünk törzskönyvezett egyedeket a nyájakhoz terelni.

Új sportolás lehetőség! 1998-ban valami elkezdődött! Ebben az évben rendezte meg a Hungária Puli Pumi Mudi Klub a Nyíregyházi Sportkutyás Klubbal karöltve az Első Magyar Amatőr Terelőversenyt. Az első helyen "Góbé", Örkény Csaba mudija végzett. Jó volt hallani a versenyen résztvevők élménybeszámolóját.

Korunkban hódit az agility. A mudik ebből sem maradhatnak ki! Nem is maradnak. Akkora lendülettel rohannak a pályán, hogy lassítani kell őket. Élvezik ezt a számukra kitalált játékot. A gazdival együtt rohanni, ugrálni kell. Robbanékonyak, rugalmasak, jókedvűek, pajkosak, vidámak. Még a náluk lassabban futó gazdihoz is visszaugatnak, és néhány vakkantással noszogatják, hogy tessék gyorsabban futni, mert ők ez alatt oda-vissza átugorják az akadályt. Akkora elánnal futnak végig a pallón, hogy a végén hibapontot szerezhetnek, ha a pirosra festett részt nem érintik mancsukkal. Közben fél szemük az istenített embere: Látod? Jól csinálom? És ugrik föl és le, fáradhatatlanul. Tele van energiával. Pattog, forog, lendül, szinte lételeme a mozgás. Mégis ha ráteszik a pórázt, és villamoson, járművön kell utaznia, akkor ő a megtestesült nyugalom. Nagyon fegyelmezett engedelmes kutya.

Hogy mennyire tanulékony? Egyetlen példát hadd említsek! Örkény Csabát Góbéval filmforgatásra hívták, a "Kisváros" című sorozat egyik epizódjában szerepeltek. Az egyik jelenetet ki tudja, már hányadszor próbálták újra, amikor a rendező rámordult a színészekre, hogy őmiattuk kell újra és újra venni a jelenetet, és nem a kutya miatt. Góbé ugyanis a második próbafelvételtől jól csinálta, nem hibázott, pedig akkor már legalább 8 éves volt. Tizenegy évesen, 1998 nyarán, Nyíregyházán őstehetségét is bebizonyította: megnyerte a terelőversenyt. Svédországban kipróbálták a mudit katasztrófakutyaként is. Bevált. Nem olyan nagytestű, mint a német juhászkutya, ezért kisebb helyekre is befér. Viszont nagyobb, mint a tacskó ezért kutatáskor annál nagyobb területet képes bejárni, és nem fárad el olyan gyorsan.

A szimata... mit is mondjak róla. Októberben hazahoztam "B" törzskönyvezésre egy öt éves cifra kant. Másnap elvittem a főtenyészszemlére. reggel az erdőn átmentünk, pórázon vittem. Délután ugyan arra jöttünk vissza, és szabadon futhatott. A kutya szaglászva haladt az ösvényen hazafelé. Ahol az ösvény szétágazott, ő egyenesen arra tért rá, amelyiken jöttünk. Engem is meglepett. És hogy még mit tud? Például szolgáljon Bonca, a két éves mudi szuka, aki néhány hónapot Pesten, egy Üllői úti lakásban töltött. Egy alkalommal műtétre kellett vinni az Állatorvostudományi Egyetemre. Az ismerős állatorvos, akinek gondjaira bízták, mielőtt hazament volna meg akarta sétáltatni Boncát, de a kiskutya megszökött tőle. Másnap éjfélkor az Üllői úti lakás ajtajában kaparászott. Gondolják el! Boncát a föld alatt, Metróval vitték az egyetemre, és ő mégis hazatalált! Micsoda ösztöne van egy ilyen kiskutyának.

A nagy vita: a mudi színe

Idézek az 1936. március 24-én a tenyészállat-vásártelep IV. számú bírálati körében készült jegyzőkönyvből: "Szín: vagy jeletlen fekete, vagy ún. "cifra": világosabb vagy sötétebb szürke alapon szabálytalan fekete foltokkal és pettyekkel tarkított, márványozott. Minden más színben is előfordul, kivéve a fehér alapon éles elhatárolt nagy foltokkal tarkázottat és a háromszínűt..."

A színről így ír fajta szülőatyja 1937-ben: "minden szín megengedett. Legeredetibb és legérdekesebb az ún. "cifra" világosabb vagy sötétebb kékes-szürke alapon szabálytalan foltokkal és pettyekkel márványozott, együtt jár vele az ún. "csigaszem". Fehér jelzés megengedett (fehér és cifratarka mudi orra gyakran fehér pettyes). Ugyancsak szép és kedvelt a "csupa fekete" (jegytelen fényes, fekete). Előfordul a hamvas, fakó, veres (az orra is veres), barna (az orra is barna) stb."

A fenti írások alapján mi az eredeti színváltozataiban akarjuk a mudit tenyészteni.

A "színes" mudik az utóbbi években a kiállítási szereplésük alapján már bebizonyították, hogy küllemileg legalább olyan jók, mint a feketék. Tudom, hogy van, aki azt állítja, hogy a fekete a legkitenyésztettebb. De kérdem én, a szőrzet színe a genetikában mióta kötődik a küllemhez? A fekete dobermann küllemileg ugyan olyan, mint a barna. Vagy van olyan jelentős küllemi eltérés közöttük, amitől az már nem is dobermann? De akkor miért nem változtatták meg a fajta nevét is? Az új, módosított standardban a következő színeket adtuk meg:
Fekete, cifra, hamvas-szürke (genetikában kéknek felel meg, hiszen szürkén születik, és az is marad), fakó, maszkos-fakó, barna (az orra is barna), vörös (az orra is vörös).

Nem elfogadott szín az "ordas". Ez a szín a törzskönyvben esetenként maszkos-fakóként is szerepelhet. A bírók feladata, hogy kiállítson vagy tenyészszemlén kizárják a tenyésztésből az ilyen színű mudit.

Nem értjük, hogy az 1963-ban elfogadott, és 1966-ban módosított standard miért hagyta figyelmen kívül az eredeti leírásokat. E standard szerint a fekete-fehér foltos szín elfogadható. Egy olyan szín, ami nem, hogy a mudinál, de más magyar pásztorkutyánál sem igen fordul elő. Soha nem tenyésztett senki foltos mudit. Pedig lehetett volna és sajnos ma is, lehetne az érvényben lévő régi standard szerint! Érdekes, hogy akik a fajtát bírálják, azok sem láttak még ilyet, legfeljebb olyat, akiknek nagy fehér mellfoltja van. Ma már a vörös és a maszkos-fakó színváltozatokat kivéve, minden más színváltozatban üdvözölhetünk győztes mudikat.

Szép-e a mudi?

Igen, szép. Már persze attól függ, hogy ki milyen típusú kutyákat kedvel.

Nekem az tetszik, ha a kutyámnak hegyes orra, álló füle, és félhosszú, kevés gondozást igénylő szőre van. Ismerjük be, sok ilyen fajta van. Velük télen-nyáron lehet kirándulni menni, ezek sportos fajták. Persze van, aki a földig érő szőrköntöst kedveli, vagy a rövidszőrű, lomha óriásokat. Mindenki ízlése szerint. Van egy régi mondás: Kinek a pap, kinek a papné tetszik. Nekem és sokunknak mudi.

Szép-e, amikor fénylő bunda repül az akadálypályán, szinte a levegőben úszva. Igen!

Szép-e, amikor a kiállítási ringben izmait megfeszítve mozdulatlanul áll? Igen!

Szép-e, amikor okos szemeivel a gazdin csüng? Igen!

Szép-e, amikor a kiránduláson örömében rohangál? Igen!

Igenis szép. Feszes, jól izmot kis jószág. Dekoratív, csillogó, hullámos bundával, elegáns fejjel.

És persze csintalan. Meg jó szemű felfedező, és imád dolgozni. Nem érdemes egész nap egyedül hagyni, mert például a nyitva hagyott automata mosógépbe szemenként rejtheti el a tápot. Ha nem kap munkát, talál magának elfoglaltságot. Meg jópofa, amikor büszkén teszi az öledbe a zsákmányt, - ami éppenséggel egy egér is lehet - hiszen te vagy a falkavezér, a te dolgod, hogy elosszad. És hűséges, amikor egy hétre elmész nélküle nyaralni, és ő addig nem is eszik, csak a kaput bámulja reménykedve, hogy mikor lépsz be rajta. És hogy tud örülni! Kitörő örömét látva te is elneveted magad. Úgy örül neked, hogy körberohan - minden energia benne van ilyenkor a futásában. Azután, hozzád ugrik, hogy tedd már le a táskádat, és simogasd meg. Van, amelyik ilyenkor még büszke is.

És milyen gyors, amikor versenyt fut veled, hogy a fáról lepotyogó diót felszedje a földről. Persze nem neked, a diót is ő szereti, fel is tudja törni. Ne feledjük a kutyaiskola élményeit sem. Amikor beszélgetés közben gesztikulálsz, és percekbe telik mire rájössz, hogy nem rajtad nevetnek a többiek, hanem azon, hogy a kutyád közben a zsebedből lopkodja ki a jutalomfalat.

Ja! És lakberendező is. Például, amikor felfedezi, hogy a fal mellett álló hűtőt ki tudja nyitni, úgy hogy a lábaival a falnak támaszkodik, és a fogaival addig húzza a fogantyút, amíg az ajtó végre kinyílik. Te pedig este keresed a húst, amiből a vacsorát akartad elkészíteni. Ekkor fogod a hűtőt, és úgy helyezed el, hogy ne ismétlődhessen meg a dolog.

Szóval egy kis mudival soha nem unatkozol. Vele jókedv költözik a házadba.

Balázs Zsófia

© Szürkevillám mudi kennel