Állatbarát Tükör
OMÉK különszám
HOGYAN DOLGOZNAK A JUHÁSZKUTYÁK?
Először a terelésről általában.
A kutya őse a farkas. Az első "szelídebb" farkasok a vadászatok során
segítették az ősembert.
Egyrészt szimatot fogva jelezték a zsákmányt. Másrészt az emberekkel
együtt rohanva, beszorították egy szorosba, szakadékba, vagy más
erre alkalmas helyre. Azután ott leöldösték azokat.
Később felhajtották a vadakat, a vadászok elé. Ehhez a vadászoknak
kétfelé kellett válniuk. Egyik csapat az emberhez szokott farkasokkal
hajtotta fel a zsákmányt. A másik, "vadász" csapat elé. Akik dárdáikkal
lesben álltak, és elejtették a zsákmányt. Ez a mozzanat a mai napig
megmaradt. Hazánkban a vaddisznókat így hajtják fel a les elé,
ahonnan a vadászok kilövik azokat.
Mi is hát a terelés? A terelés, a kutyában egészségesen meglévő,
elfojtott, és irányított vadászösztön.
A vadászásnak három fázisa van. Az első, amikor szimatot fog, és a
szagnyomot követve kerül a farkas-kutya zsákmány közelbe. Ezt a
fázist használják, és igyekeztek genetikailag rögzíteni a klasszikus
vadászkutyákban. Úgy mint vizsla, véreb, szetterek, pointerek, stb. De
még az őrző-védő kutyák többségénél is ezt az ösztönt használják,
amikor emberek után nyomoznak velük. Klasszikusan a németjuhász,
belga juhászkutyák. Szimatmunkára nagyon sok fajta alkalmas. A jó
szimat mellé kell, hogy kutya és felvezetője között szoros kapcsolat
alakuljon ki. A második fázisban a kutya-farkas becserkeli a vadat. Ezt
szintén megtalálni a vadászkutyák között. Klasszikusan azonban a
terelőkutyáknál használják ezt a fázist. A terelőkutyák többsége a vad
elejtését megelőző harmadik fázist, a "hajtást" végzik. A vad elejtése
lehetne a negyedik fázis, amit talán a kotorék-, patkányfogó- és más
hasonló munkát végző kutyafajták használnak. Azoknak el kell ejteniük
a vadat, hiszen egy rókalyukban a kutya élete is tét.
Nézzük meg bővebben, mit tudhatunk a terelésről!
A XVIII-XIX. századi iratokból kiderült, hogy a mezővárosok nem csak a
juhászok bérét állapították, meg. Ezekben arról bejegyzés, hogy mi bér
jár évente a számadó juhásznak, a bojtárnak. S bizony az is benne
van, hogy mennyi kenyér és oldalszalonna jár a terelőkutyának. A jó
terelőkutyának, ha szűkösen is volt a család, este mindig járt valami
cubák, vagy húsféle. Hiszen kemény munkát végzett. Nélküle nehéz lett
volna az állatokat összeterelni. Nagy becsben tartották
Mudikat keresve, és alkalmat, hogy a meglévő kutyáimmal terelhessek,
jártam az országot. Tereltünk rövidlábú, fekete húsmarhákat (anghus)
Nógrádban, úgy tíz évvel ezelőtt. Megnéztem, mit tudnak a kutyáim egy-
egy vaddisznó vadászaton a hajtók közt. Hajtottunk itt is, ott is. Azt,
amit, és amikor lehetett. Beszélgettem juhászokkal, csordásokkal.
Indultam, a hazánkban még gyermekcipőben járó, terelőversenyen is.
Tudom, hiszen magam is szerveztem egyesületünk nevében
terelőversenyt. A szakmaiság, Magyarországon, ebben a kutyás
sportban még gyerekcipőben jár. Hosszú idő fog eltelni, mire
kialakulhat nálunk is a megfelelő szakmai háttér a terelősporthoz.
Természetesen a hobbi-terelőkre gondolok. Minden tiszteletem azoké a
juhászoké, akik nap-nap után kihajtják a juhokat legeltetni. Nekik ez a
munkájuk. A németjuhászok számára őshazájukban rendeznek
terelőversenyeket. Szabályzatukban az is szerepel, hogy csak az
bírálhat, aki már maga mögött tudhat bizonyos létszámú terelésre
kiképzett kutyát. Ezt a példát követtük egyesületünk terelőversenyén
is. A versenyt bírálni egy, a köztiszteletnek örvendő idős, helyi juhászt
kértük fel. Róla mindenki tudta, tudhatta, Kunszentmiklós tájékán, hogy
érti a dolgát. Nem tartom helyesnek, ha olyasvalaki áll ki bírálni, aki
önmaga, még egyetlen kutyát sem képzett ki. Ha még egy engedelmes
vizsgáig sem, jutott el egyetlen kutyával sem. Kutyával lehet jól
dolgozni ösztönösen. Biztosan, csak a gyakorlattal lehet elsajátítani a
kiképzés mibenlétét. "Gyakorlat teszi a mestert" mondják az öregek.
Hazai fajtáinkon kívül eddig a border collie-t volt lehetőségem megfigyelni
terelőmunkában. Érdekes, amint cserkeli a jószágot. A mudi és
természetesen a pumi, nagy vehemenciával hajtanak. Igaz, aprólékos
munkára is alkalmasak, amikor a majorokban van dolguk. A magyar
juhászkutyák, más stílusban terelnek, mint a border collie. Küllemre
nagyon hasonlít a mudira, szemmel látható a rokonság. Észrevehető a
különbség a színében, és méretében. Nagyobb, mint a mudi, szőre nem
göndörödő, inkább sima. Füle hegye lebicsakló, bár lehet álló fülű is.
Színe abban különbözik, hogy talán nincs is egyszínű fehér közöttük.
Kötelező a fehér csík a fején, ami végigfut az orrháton, és a fejtetőn.
Fehér sáv lehet a nyakán, és fehérek a lábai is.
A border collie-t kisszámú birkanyáj mellett használják Angliában és
másutt is. 10-15 birkát terelnek kis hegyi legelőkön. Szűk utakon,
szurdokokban, egyik helyről a másikra. A szakadékok, meredek lejtők
mellett óvatosan tereli, "cserkeli" a jószágot. Lelapulva, hang nélkül
dolgozik. Lassan közelíti meg a birkát szemmel tartja annak minden
mozdulatát. A nyáj elején mindig a gazda megy, mutatva az útirányt.
Mögötte halad a nyáj, és a nyájat követi a kutya. Alapvető szabály,
hogy a kutyának mindig a gazdával ellentétesem, a falka másik oldalán
kötelező pozíciót elfoglalnia. Bármerre is mozduljon ki az ember,
társának azonnal vele szinkronban dolgozni. Képzeljünk el egy kört,
aminek a közepében vannak a juhok. A kör szélén mozog a juhász és
segítője. Mindig átlósan, egymással szemben állnak, vagy dolgoznak.
Az ember hátra sem fordul. A collie némán dolgozik mögötte. Sajnos
nálunk láttam ugatva dolgozó bordert, ami ugye nála hiba, kizáró oknak
kéne lennie.
A mudi. Mindig egyszínű vagy merle. Szőre hullámos, göndör, fülét
szerteálló jópofa tincsek ékesítik. Farkát a borderrel ellentétben a háta
fölé emeli. Szabályosan sarló alakú, de szorosabban tekert is lehet.
Mérete szemmel láthatóan kisebb.
Nézzük a magyar pusztákat. Nálunk óriási legelőkön legeltettek,
nagyszámú nyájakat. Bizony ma sem ritka a 200-300 birkából álló falka.
Néha még ennél több is lehet. Hely van, hát a mudi és a pumi bizony a
hangjukkal irányítják őket. Hangosan csaholva rohannak körbe, és
rántják össze a nyájat. A renitenskedőkbe egyet-egyet belecsípnek.
Eszükbe juttatják, hogy ki a főnök. Határozottak, kemények, harcosak.
Bizony-bizony elboldogulnak, még a magyar szürkemarhával, és a
bivalyokkal is. Csakúgy, mint szittya rackákkal, vagy a kecskékkel. Ezek
ugyanis szeretnek szembeszállni, és harcolni vélt igazukért. Ilyenkor
hangos ugatással, s egy-egy jól irányzott harapással tesznek rendet.
Újra és újra kinyilvánítva, hogy ki is az úr a nyájnál. Ezért használták
előszeretettel a disznók makkoltatásánál is őket. S használhatók ma is
a vaddisznók hajtásánál. Általában egyedül dolgoznak. Nagyon okosak.
Egy ízben lányomat meglátogattam a lovardában. Magammal vittem
öreg mudi szukámat is. Meglepetésemre Józsi, a főnök, azonnal
felismerte, hogy mudival jöttem. Élménybeszámolóba kezdett. Neki is
volt egy szakasztott ilyen, csutka farkú, fekete kutyája. "Valóságos
mudi volt. Fiatal koromban, a marhákat legeltettem vele. De az olyan
csuda kutya volt, hogy amikor a marhák szétszéledtek, azt mind
összeterelte nekem. Zsófikám! Képzeld el! Nem láttam egyetlen
tehenet sem. De nem aggódtam. Felálltam a bódém tetejére,
körülnéztem, hogy merre lehetnek az állatok. Aztán csak mutattam a
Csutkának, mert így hívtam. Csutikám hozd vissza őket! Karommal
mutattam irányt. Az én okos kiskutyám meg pördült egyet, és már el is
rohant ugatva. Kisvártatva már hallottam a kolompot jöttek is a
jószágok. Mind egytől egyig. Soha nem hiányzott belőlük egy se."
Néhány év múlva büszkélkedett nekem egy tehenész. Neki van egy
mudija, ami különb mindegyiknél. Az visszahozza neki a teheneket,
akkor is, ha nem is látja őket. Csodálatos, hogy a legelőn szétszéledt
nyájat egy pillanat alatt összekapják egy csomóba. S azt is láttam,
amikor szinte a látóhatár szélén legelésző falkához küldte el a kutyáját
a juhász. "No! Eriggy! Hozd vissza őket!" A mudi, mert az volt, futásnak
eredt. Futtában még visszafordult, hogy jó irányba megy-e. Gazdája
megemelte a kalapját, hogy jelezze, jófelé megy. S aztán láttam, amint
a kutya ugatva kerül a falka másik végébe. Már jöttek is a birkák.
Porzott a száraz legelő. A mudi időnként ki-kiállt a nyáj szélére újabb
utasításra várva. Majd mikor megállapodtak a jószágok, hát
jelentkezett a jól megérdemelt dicséretért. Nagy becsben is tartják, és
tartották is a jó terelőkutyát.
Reggel a juhász kihajtja a birkákat a legelőre. Ilyenkor a nyáj mögött
megy. Előtte a falka. Mennek, mert éhesek. A kutya dolga, hogy
irányítsa, megállítsa, hídon áthajtsa, az útra, kukoricásba ne engedje.
Komoly munka, csak fegyelmezett, első szóra ugró kutyának való. Nagy
távolságból is képesek visszahozni a nyájat. Régebben kint delelt a
nyáj meg a gulya, ma inkább behajtják a majorba a jószágot. Délután
újra kihajtanak legeltetni. A mudinak, puminak a majorban is sok a
dolga. Szétválasztja az anyajuhokat a kisbárányoktól. Kiválogatja a
kecskéket, a birkák közül. Oltásra, egyedi jelölésre egyesével engedik,
fürdetéshez kisebb csapatokban igazítják az emberek keze alá az
állatokat.
Bizony szomorú történeteket is hallottam. Egy ízben
Hódmezővásárhelyen jártam, a Szentgyörgynapi vásáron. Öreg hamvas
mudi kanom elkísért. Így többen megszólítottak miatta. Meséltek sok
történetet, ami a tereléssel is kapcsolatos. Egyikük elmondta, volt neki
is egy ilyesféle kutyája. Egyszer megmérgedett rá, hát felhúzta a
kútágasra. "Amúgy kár érte, mert jó kutya volt." Igen ez is
terelőkutyáink múltja. Nagyon szigorúan szelektáltak. Erősnek,
szívósnak kellett lenniük. Gyorsnak, szófogadónak. A parancs
megtagadása, súlyos következményekkel járhatott. A jó kutyát
azonban nagy becsben tartották, és tartják.
Juhászkutyáim terelőösztönét, képességét szem előtt tartom. Hazánk
kis területe, a megművelt területek növekedése folytán a legeltetés
beszűkült. A mudi és a pumi fenntartásához ősi munkájuk ma már nem
elég.
Más munka után kell nézniük. Rátermettségük, gyorsaságuk,
megfigyelőképességük más feladatok ellátására is alkalmassá tesz
azokat. Jövőjük az agiliti, a dog dancing, és minden olyan sport,
melyben közvetlen a gazdával együtt létezhetnek, mozoghatnak,
annak minden mozdulatát lesve.
Szalkszentmárton, 2005. augusztus 16.
Balázs Zsófia
Bronzkoszorús mestertenyésztő
© Szürkevillám mudi kennel
