Kistermelők lapja
2004. június

KINCSEINK A MAGYAR PÁSZTORKUTYÁK

A MUDIRÓL

"Ez is ügyes... egyik másik a pásztoroknak ki van adva" írta a hajtókutyáról dr. Fényes Dezső (1936-ban), mint a balassagyarmati Palóc Múzeum akkori igazgatója, etológus és a régészeti tudományok doktora.
A mudi napjainkban is a pásztorok jobb keze. Tisztavérben és keverékeiben is dolgozik a legelőkön, gazdaságokban, és a tanyákon. A pásztornép a Zalában most is hajtókutyaként emlegeti, legalábbis amiket nekem mutogattak, azt így hívták. Saját mudimra rácsodálkoztak, hogy pont olyan, mint a Pista kutyája a szomszédban. Hát olyan is volt, hamvas, mint az enyém, meg mudi is, mint az enyém, csak nem volt törzskönyve.
Szóval milyen is a mudi? (Röviden ismertetem, nem célom a hivatalos fajtaleírást itt ismertetni.) Egy "helyre" kis kutya, melynek hegyes fülei vannak. Pofáján, lábai elülső élén rövid, sima szőr fedi, egyebütt félhosszú, csigás vagy hullámos, a lábak hátulján és a farok alulsó élén szép szőrzászlóval. A színe lehet barna, cifra (szürke alapon-feketén foltos), fakó (zsemleszínű), fehér, fekete, hamvas (amolyan sötétebb szürke). A világosabb színűeknek fekete orr, és sötét szem dukál. Magassága se nem nagy, se nem kicsi, amolyan "térdig érő" fajta. Hegyes füle még álmában is a környezetét radarozza. Ravaszdi, vigyorgó pofája árulkodik élénk természetéről. Elsőosztályú munkakutya, gyorsan tanul, alkalmazkodik a környezetéhez. Szeret dolgozni.
Úgy is mondhatnánk, lételeme a munka. Tettre kész a birkák mellett, határozott a szarvasmarhákkal, bivalyokkal. S uram, bocsá' vaddisznóhajtáson is megállja a helyét.
Tenyésztői mai is vesznek tenyésztésbe ismeretlen származású, úgynevezett "nyitott törzskönyves" példányokat. Ezeket tenyészszemléken a bírók véleményezik, majd "látra" törzskönyvezik. Ha hordozza a fajtajegyeket és egészséges, a kiállításokon is megmérettetik. Még nyerhet is a szépségversenyeken.
2003. szeptember 6-án Kunszentmiklóson, a Szentmiklósi Napok keretében a Fényes Mudi Klub a mudi elismert fajtaklubja terelőversenyt tartott. A versenyen két osztályban lehetett indulni, munka és kezdő osztályban. A munkaosztály a profi, dolgozó terelőkutyáknak, és a kezdő, a gyakorlatlan "pesti" (vagy városi) kutyásoknak, egyszóval az amatőröknek lett kitalálva.
A verseny megálmodója, Rusznyák József. A pályákat ő tervezte meg. Együtt vetettük papírra, számítottuk ki a pontozást, és jelöltük meg a szintidőt. Azután a kunszentmiklósi Egyetértés TSZ juhászaival is megtárgyaltuk, hogy biztosak legyünk a dolgunkban. Majd elkészült a verseny szabályzata is. Szétküldtük a meghívókat. A Rusznyák család fáradhatatlanul segített a szervezésben. A Kunszentmiklósi Önkormányzat és az Egyetértés TSZ támogatta a rendezvényt, melyet ezúton is köszönünk!
A rendezvény több lehetőséget is adott a mudisoknak. A terelőversennyel párhuzamosan tenyészszemlét is tartottunk. Valamint lehetőség nyílott kutyáink idegrendszeri stabilitását a mudiknak összeállított viselkedési teszttel vizsgálni, és a terelőösztönüket is kipróbálhattuk.
Egy szó, mint száz, juhász, amatőr versenyző és néző egyaránt jól érezte magát. A versenyen részt lehetett venni törzskönyvezett, és papír nélküli kutyákkal is. Reméltük, hogy találkozunk a magyar terelőkutyák fajtajegyeit hordozó típusos példányokkal is! Ez egyelőre még várat magára.
A pályarajzot előre elküldtük minden versenyzőnek, hogy szó ne érje a házigazdákat a hazai pálya előnyéért. Értékes díjakat is lehetett nyerni. Az első helyezettnek egy rézgamós pásztorbot dukált, amit a Mudi Klub elnöknője adott át a győztesnek.
A verseny megálmodója, Rusznyák József helyi juhász, két törzskönyvezett mudijával is indult a versenyen, az előkelő 2. és 3. helyet szerezte meg Árnikával és Báróval. Az első helyet a Kacér nevű, puli jellegű kutyával az ifjú Dudás Károly szerezte meg.

Hogy miért is írok most minderről?
Mert szeretnénk újra, minden évben megrendezni ezt a versenyt! Szeretnénk, ha hazai juhászaink összemérhetnék terelési tudásukat évről évre.
Persze az is jó lenne, ha minél több típusos mudit találnánk szerte az országban! És persze az is jó lenne, ha magyarok lévén megbecsülnénk a magyar kutyafajtákat.
Higgyék el, egy törzskönyvezett kutya ugyanolyan jól tud terelni, mint a papír nélkül dolgozók! Manapság számos mudi tenyésztő vizsgálja tenyészkutyái terelőképességét. A pár kiválasztásánál figyelembe is vesszük ezt, mint értékmérő tulajdonságot. A jó terelőösztönnel rendelkező kutyák törzskönyvén ezt jelöljük, és utódaiknál nyomon követhető. Így aki STP vagy TP pedigrés mudit, pulit, vagy pumit vásárol, bizonyosfajta garanciát kaphat arra, hogy ez a tulajdonság az általa vásárolt egyedben is meglesz.
A világháború előtti időkben a pásztorok büszkék voltak jószágaikra, és igyekeztek azokat tisztavérben megtartani. Szeretnénk, ha ez a ritka magyar fajtánk, a mudi, nem korcsosulna el! Szeretnénk, ha a jövő mudija, ha sorsa úgy hozza, a nyáj mellé állva bebizonyítsa, ősei vére csergedezik ereiben! Ma még jól állunk, egy-két juhász és csordás igyekszik tisztavérű törzskönyves mudikkal terelni. Elégedettek a fajtával.
A klub igyekszik megőrizni a munkára való alkalmasságukat, ezért támogatja a jószág mellett dolgozó típusos mudik tenyésztésben tartását.
Mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy együttműködjünk a juhászokkal és a csordásokkal. Elvárnánk, hogy a juhok, marhák mellett dolgozó pásztorok ne fitymálják le a törzskönyves mudikat. Ha egyre többen adnának magukra, és törzskönyvezett mudikat használnának a tereléshez, az tenyésztőnek és pásztornak egyaránt kedvező lenne.

2004. április 10.


Balázs Zsófia
mudi tenyésztő, a Fényes Mudi klub elnöke

© Szürkevillám mudi kennel